Szülői kérdés: Lehet, hogy a kórházi kezelésektől lett autista a fiam?

Hiszem, hogy a fiam nem volt autista a korház előtt, bár voltak dolgai, de melyik gyereknek nincsenek? De az biztos, hogy onnantól kezdve egy másik gyereket kaptunk vissza. Remélem sikerül megmondaniuk mivel is állunk szemben, ha autizmus, akkor milyen fokú lehet? 

Tisztelettel üdvözlöm önöket!

Az én kisfiam 2.5 éves, autisztikus, hiperaktív (a neurológusunk szerint). Elmesélném, hogy jobban "lássák", milyen volt ő csecsemő, ill. kiskorában és hogy milyen most. Én nagyon nagy segítséget kapnék önöktől, ha tudnának nekünk valami biztosat írni a diagnózist illetően! Kisfiam császárral született, hipoxia? (van a zárójelentésen), ill. beékelődött a szülőcsatornába, eléggé deformált volt a kis feje, és a köldökzsinór is rá volt tekeredve a kis nyakára, ezek ellenére hál’ istennek 10-10-10-es apgár értékkel hozhattuk haza. Amit tapasztaltam kiskorában, hogy ugyan majdnem mindent időben csinált (sőt), ezek mellett mégis furcsa volt (már így utólag annyit informálódtam az autizmussal kapcsolatban), hogy a vattacsomókat birizgálta állandóan, nehezen lehetett megetetni (öklendezett is állandóan pedig teljesen pépesre készítettem minden ételt) mindig adni kellett valamit a kezébe, mikor az etetőszékben ült, így tudtunk csak vele haladni. Születésétől fogva, úgy egy éves koráig, minden embertől, magas hangtól, gyereksírástól ordított, de úgy hogy alig kapott levegőt. Mondanom sem kell, hogy soha senki nem bántotta, ijesztgette! Súlyos tejallergiás volt (2éves korára kinőtte), de mindezek ellenére gyönyörűen nézett a szemünkbe, mosolyra visszamosolygott, nevére hallgatott, rögtön figyelt minden "utasításra", szeretett és tudott játszani, borzasztóan nevetett a családra mikor találkoztunk, ha örült látszott, ha bánatos volt látszott rajta. A mostani állapotunk a következő: nem figyel a nevére, nem hallgat ránk, nem teszi, amit kérünk tőle (bár borzasztóan öntörvényű) és csak azt hajlandó megcsinálni, végig játszani, amit ő akar, és ami neki tetszik. Fejlesztő bölcsödéből 13 nap után "kitették"mondván külön, egy személlyel nagyon szépen fejleszthető, de társaságban bomlik a figyelme! Kezével röpköd, pörget tárgyakat, az autó kerekét, néha nevet hiába, semmi sem történik vele. Nem tartja sokáig a szemkontaktust. Húz, mindenfelé amit szeretne, a telefont nekem adja, hogy én beszéljek, (mert ő nem tud még) csak pár szót használ, de ez is óriási haladás már. Járunk fejlesztésre, képekkel dolgozunk. Igen szépen szinte pár alkalom után ráállt az agya, hogyan is kell kommunikálni. Nagyon gyorsan tanul. Rögtön utánam csinál mindent, ami érdekli, a zenét, tv-t (reklám), mesét imádja, és alig lehet akkor vele kontaktust létesíteni. Ha örül, repdes a kezével. Borzasztó erős dührohamai voltak (mára már nem csak enyhültek, el is múltak). Ha rászólok, és mikor figyel is, kiröhög. Minden elektronikai cikket kezel hibátlanul (laptop, mikró, mobil, DVD lejátszó stb.) Mostani szókincse: deje (gyere), ne (nem), ige (igen), vá-vá (gondolom, én kutyát utánozza). Nem hajlandó megenni a gyümölcsöt, a levest (abban a formában, ami elfogadott), nem turmixolva, főzeléket, sült húst, nem hajlandó még nem turmixolt ételt enni (kivéve: keksz, sült krumpli, csipsz stb.) Bilire ültethető, de nem érti mit kéne csinálni. Magától gyönyörűen eszik, iszik pohárból, segítség nélkül. Ebéd után megy kezet mosni (kinyitja az ajtót, előveszi a sámlit, rááll, megnyitja a csapot, előveszi a fogkeféjét, megvizezi, nyújtja a fogkrémhez, hogy rakjak rá). Ha kulcsot lát, j ön öltözni, hogy megyünk le, ha tv-zni akar, hozza a távkapcsolót, ha éhes kihúz a hűtőhöz és nyitogatja. Ha elöl van a tányérja, oda adja, és addig adja, míg nem kap bele ételt. Iszonyú gyors az agya, ahogy megmutatok neki valamit rögtön tudja és utánoz mindenben. Leülni egy percig sem tud, csak mesével képes enni, addig is izeg-mozog, állandóan megy, jön, hoz, visz, rohangászik, ugrál, körbe-körbe pörög a szobában. Imád nézelődni lámpákat, fényeket. Mindent megfog, megszagol, megnézi, olyan precizitással, hogy még én is elszégyellem magam mellette. A játék nem nagyon köti le, eldobja, amúgy is dobálózik, úgy általában, de ha olyan kedve van, mindig a helyére tesz mindent. Képeskönyvet nem nézeget hosszú ideig, rengeteget éneklek, neki akkor hosszan-végig a szemembe néz, szeret Minket nagyon. Ha nem megy a tv és valamelyikünk haza érkezik, rohan, örül! Mosolyog, rugalmas, ember szerető most már, bár ha pl. egy szobában vagyunk vele és bejönnek, egyszerre 20-an, kitör a sírás és bújik. Ha zavarban van, legyintgeti a kezeit, ha fél kéredzkedik hozzám, ha nagyon nagy baja van, néha tépi a hajam, vagy ráműt. Olyan kis külön világban él ő, de nem minden nap, teljesen változó, mikor milyenje van. Lehet vele boltba menni (már), utcán sétálni, bevásárolni, hiszti nélkül, vagy ha el is kezdi, rászólok, abba hagyja, vagy kinevet. A beszéde, mint minden más gyermeknek egy éves korában beindult: appa, mama, kaki, egy, kettő, Lisi (kutyánk neve), brum-brum (medve), amihez tudnám én "kötni" úgymond az életminőség és minden téren való visszaesést, romlást. 15 hónapos korában az MMR oltás után 4 hónapig beteg volt, 4antibiotikum kúra, a 18 hónapos oltás után rota-vírussal 5 napig a fertőzőn feküdt, kikötözve, infúziózva, hányt, ment a hasa, szívták az orrát,stb. Egy anyuka mesélte, hogy a fiam egész nap vigasztalhatatlanul sírt, keservesen, anya sehol. Amikor bementem hozzá összeroskadva ült az ágyban, birizgálta a kis kezeit és meg sem ismert. Attól a naptól kezdve "ilyen", ahogy haza hoztuk onnan! Bocsássák meg hogy ennyit írtam, de nagyon el vagyunk keseredve és nem tudtam máshoz (illetékeshez) fordulni csak önökhöz. Hiszem, hogy a fiam nem volt autista a korház előtt, bár voltak dolgai, de melyik gyereknek nincsenek? De az biztos, hogy onnantól kezdve egy másik gyereket kaptunk vissza és ez borzasztó! Természetesen imádjuk mindennél jobban! Kérem, segítsenek minket hozzá az igazsághoz, mindenképpen szeretnénk tudni, mikor és mi történhetett a kisfiunkkal, (a leírások alapján) természetesen. Még egyszer tisztelettel megköszönném, hogy írhattam önöknek, és remélem sikerül megmondaniuk mivel is állunk szemben, ha autizmus, akkor milyen fokú lehet? Nagyon szépen köszönöm, várom válaszukat!

Sajó Eszter válasza

Kedves Szülő!

Igyekszem válaszommal segíteni Önnek. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem fogom tudni megmondani, hogy mi lehet a pontos diagnózis. A korrekt és pontos diagnózis felállításához – bármilyen kórkép merül is fel a kisfia esetében – személyes találkozás, a szülővel felvett alapos interjú, a gyerekkel történő (akár több alkalmas) vizsgálat, valamint egyéb forrásokból (pl. pedagógus, védőnő, gyerekorvos) származó információk szükségesek.

Amit a kisfia jellemzésében leír, az sok mindenre utalhat, és ezek között valóban felmerül az autizmus is.

Arról, hogy gyermekük egy bizonyos életkorban, vagy egy konkrét eseményt követően változott meg, sok szülő beszámol. Ennek legtöbbször azonban nem az az oka, hogy valóban ekkor történt valami, ami előidézte a problémákat. Sokkal inkább az történik, hogy a veleszületett zavar mindig is jelen volt, de korábban, fiatalabb életkorban ez nem feltűnő, az ember azt gondolja, hogy „csak egy kicsit más, majd kinövi”, vagy „hát minden gyereknek vannak furcsaságai”. Aztán történik valami, ami a gyerek számára traumatikus (pl. oltás, hosszabb betegség, kórházi kezelés, stb.), és erre a gyerek már komoly viselkedésproblémákkal reagál. Ilyen esetben tehát nem maga az esemény váltja ki a problémát, inkább csak előhozza, felerősíti. (Itt szeretném megjegyezni, hogy semmi bizonyíték nincsen rá, hogy az MMR oltás, és az autizmus között bármilyen összefüggés lenne. Sőt az erről szóló – korábban sokat kritizált - cikket éppen az elmúlt hetekben vonta vissza az azt publikáló szaklap, mert hiteltelennek bizonyult.)

Az Ön által leírtak alapján mindenképpen azt javaslom, hogy kezdjék meg kisfia gyermekpszichiátriai kivizsgálását autizmus irányában. A diagnosztizáló szakemberek a gyermekük ismeretében tudnak választ adni a kérdéseikre.

Üdvözlettel,

Sajó Eszter