Az Esőember c. film óta hálás téma az aspergeres autista, aki fantasztikus elmebeli képességekkel bír, miközben a való világ üzeneteit egyáltalán nem érti. A Metropolis Media Group (a Galaktika c. magazin kiadója) új sorozatának, a Metropolis könyveknek első kötete, A sötét sebessége, Asperges szindrómás fiatalemberről szól.

Lou, egyedül él, szülei meghaltak, egy nagy cégnél dolgozik, hozzá hasonlóan okos autistákkal. Számítógépes szakember. Hogy mi pontosan a munkája? „A szimbólumok, amelyekkel dolgozom értelmetlenek és zavarba ejtők a legtöbb ember számára. Nehéz elmagyarázni, hogy mivel foglalkozom, de tudom, hogy értékes munka, mert eleget fizetnek ahhoz, hogy fenntartsam az autót és a lakást, és biztosítják a tornatermet meg a negyedévenként a látogatást dr. Fornumnál.”

A dr. Fornumhoz járásra a cég kötelezi őt és többieket. A „többiek” az a kis csapat, akikkel Lou együtt dolgozik, és mind magasan funkcionáló autisták. Fornum pszichiáter, és Lou pontosan tudja, hogy mit fog kérdezni, és mit kell a kérdésekre válaszolni. Mindent tud, ami az életben maradáshoz kell. Amit nem tud: irigykedni másokra, utálni valakit, és ezért ártani neki, felismerni azt, hogy egy barátságos arc nem egyenlő a jó emberrel. A vívók kis táborában, ahová Lou szívesen jár munka után, találkozik a rossz emberrel, Donnal. Csak erről Lou nem tud. Ám amikor erre rájön, a felismerés megváltoztatja az életét. Természetesen egy nő miatt történik mindez, akivel Lou is szívesen randevúzna, vacsorázni vinné, ha lenne hozzá mersze, és ha tudná, hogyan is kell az ilyet kivitelezni. Don úgy hiszi, Marjory Lou miatt dobta őt, hát betart neki, sőt…

A könyv a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Akkor, amikor már a születés előtt ki lehet szűrni, hogy kiből lenne autista, de az azonnali orvosi beavatkozás eredményeképpen „normálisnak” születik. Lou születésekor ezt az eljárást még nem ismerték, ám azóta a tudósok a hozzá hasonlókra is kidolgozták a megfelelő „technológiát”, és most az a kérdés, hogy Lou belegyezik-e abba, hogy megfosszák autizmusától, vagy sem. Ki lesz az az ember, aki az új eljárás, a génpálcák manipulálása után kijön a kutatórészlegből?

Érdekes, elgondolkodtató könyvet írt Elisabeth Moon, főhősét a fiáról mintázta, és azt a morális kérdést rejti el benne: ha hatalmunkban áll (ti. a modern orvostudománynak), hogy az autistát meggyógyítsuk, kényszeríthetjük-e őt az eljárásra. Ha pedig szabadon dönthet az autista személy, akkor mi szól ellene és mi mellette.

A könyv Nebula-díjat kapott, amelyet az Egyesült Államokban a legjobb tudományos-fantasztikus irodalomnak adományoznak. Nem ez az első díja az írónőnek, akinek kalandos életéből szintén regényt lehetne írni. Aki meg akar vele ismerkedni, az kattintson ide: http://www.elizabethmoon.com/.

Ferenczy Ágnes