Kedves Andi!
Próbáld ki nagyanyáink régi bevállt receptjét!Tudom kegyetlen!Dugd bele valami kellemetlen dologba a cumit hátha megútálja az ízét.Egyszer úgyis eljön az idő amikor el kell venni tőle.Ja, vagy Ti cumisüvegből esztek? Így már húzósabb.Az én gyerekemet is sokáig etetni kellett de később szinte egyik napról a másikra egyedül evett.Hidd el,eljön az az idő is.Üdv Dalina!

Szeretném megkérdezni, hogy a Ripridon származékokban található Nátrium Lauryl Szulfát
(ami egy tisztítószerekben alkalmazott vegyi anyag) nem okoz e valamilyen problémát?

Segítségre van szükségem. Most nekem. Nem biztos, hogy megfelelő helyen, de keresem a segítséget. Lefogom írni az életem fontos dolgait, akit irritál az ilyesmi, vagy itt nem helyénvalónak találja attól elnézést.
A végénél kezdem. Borzasztóan fáj a fejem, szedek rá gyógyszert, de rossz az alvásom, a közérzetem, és az általános egészségi állapotom. Pszichiátria kezelés alatt állok depresszióval, antidepresszánst, és Xanax-ot szedek, és a fejfájással nagynehezen ideggyógyászhoz is sikerült eljutnom, a körzeti orvos segítségével, de az EEG nem mutatott ki semmit, pedig közben is fájt a fejem, és amikor becsuktam a szememet szédültem. CT-re nem küldenek, aztmondták a pszichológus tud ebben segíteni,  de aztmondja mindenkinek fáj a feje, meg hogy front van. A körzeti írt fel fejfájás elleni gyógyszert. De ettől még rosszul vagyok. A keresztrendelésben rendelő pszichológus sem segítőkész.
Próbálom kitalálni mi lehet a bajom. A hivatalos IQ teszt 118 pontot mutatott ki. Autizmusra gyanakszom. Teljesen normális gyereknek születtem, későn tanultam meg beszélni, vagyis inkábbb úgy mondanám, hogy későn szólaltam meg. Apámnak két diplomája van. Intelligens és viszonylag szép gyereknek születtem. Bár kancsal voltam, de szemműtéttel rendberakták tizenévesen.
Nagyapám akinek a családnevét viselem Dr.-i fokozattal rendelkezik, és -nemtudok rá jobb szót, elég komoly munkahelyen munkakörben- dolgozott.
Gyerekkoromban leestem a pelenkázóasztalról a bölcsiben, eltört a kulccsontom. A dadus nem szólt senkinek családtag vette észre, hogy lóg a vállam. Oviban volt hogy szó szerint megtépett az ovónő csendespihenőből felébresztve, pedig nem voltam rossz gyerek, sőt.
Mondták a szüleimnek, hogy még egy évet várjanak a sulival. Nem vártak. Született egy csodaszép kistesóm, akit ölelgettem, puszilgattam. Ott voltam amikor megtanult járni. Apámat behívtam, a szobába  apu gyere nézd meg a tesóm  jár, ...  de nem érdekelte.  Azért apu foglakozhatott volna egy kicsit többet a gyerekekkel.
Első osztály első nap én voltam a legboldogabb ember a világon, mosolyogtam, örültem, ugráltam örömömben, főleg, hogy az akkori barátommal kerültem egy osztályba. Egyből beírást kaptam. Osztálykiránduláson az osztályfőnököm ollóval szétvágta a tornacipőmet. Simma kommersz tornacipő volt, úgygondolta nyomja a lábamat, és levágta az orrát. Hiába ellenkeztem, megtette. Apám nyolcévesen elengedte a kezemet. Kérterm segítsen ebben abban, de elfoglalt volt, vagy ki tudja mi volt a baja. Megnézem azokat a gyerekkori fotókat a tesómmal, két szép, épp egészséges gyerek van rajta.
Tesómmal foglalkoztam, elmentem érte oviba, meg hasonlók. Aztán anyám egyszer csak ellenem fordult. Meggyanusított olyan dolgokkal, amikhez semmi közöm nem volt. "Tudjuk hogy te csináltad, miért nem vallod be anyuéknak." Mindezt kiabálva.
Aztán láttam apámat sírni. Voltak veszekedések, én csak mondogattam, hogy: ne veszekedjetek, ne veszekedjetek.
10 évesen volt egy autóbalesetem, önhibámon kívül. Leszáltam a buszról, előregyalogoltam a zebrához, körülnéztem, nem jött semmi, és átmentem. Egy autó elgázolt, hármas sebességi fokozatban. Nemtudni, hogy lassított, vagy gyorsított, mindenesetre agyrázkodás, agyzúzódás, kórház. Így nem sok mindenre emlékszem 10, és 13 éves korom közötti időszakból, de volt, hogy deviánsan viselkedtem, pár rosszalkodásom volt, de nem több mint a többi velem egykorú gyereknek. Vékony kisfiú voltam, elhíztam, majdnem térdműtét lett a vége. A bőröm besárgult, volt, hogy májfolt jelent meg a bőrömön, Apám családja elkezdett nem szeretni. 11 éves koromban nagynéném közölte velem négyszemközt, hogy én egy fattyú vagyok.
Nyolc év alatt 6 osztályfönökünk volt, az utolsó egy hazug, gyerekgyűlölő istent játszó lény volt. Továbbtanulás előtti években kiválasztott egy marék gyereket, és őket támogatta továbbtanulás szempontjából. Még azt is a képembe hazudta, hogy ő választott nekem középiskolát, ami nem igaz. Sok gyereket kivettek időben abból az osztályból. Volt olyan gyerek akire úgy ráijesztett a tanár, hogy összepisilte magát. Kaptam igazgatói intőt olyan dologért, amihez semmi közöm nem volt. Érdekeltek a műszaki dolgok, állandóan szereltem, bütyköltem valamit, majd beíratkotam számítástechnika szakkörre, ami két alkalom után megszünt. Az oktató szőrén szálán eltünt. Utána rajzszakkörre jártam, és képzőművész suliba akartak iratni, vagy borásznak. A kézpzőművész azért jobban hangzott. Nem vettek fel. Kézműipari Szakiskolába egyből két hét gyakorlattal kezdtem alig  13 évesen 2 hét gyakorlati oktatás,felnőtt emberek között üzemben, két hét iskola. Furcsa volt. Elkezdett barnulni a bőröm. A család másik ága kun felmenőkkel rendelkezik. Ez kunokra jellemző vonás. Az iskolában cigánynak néztek.
Anyám bibliát adott a kezembe, amiről apám lebeszélt. Apám meg adott egy Rejtő Jenő könyvet, bárcsak ne tette volna.
Az iskola után egyből 18 évesen egy kis műhelyben kezdtem el dolgozni, díszműt készítettem. Pontosan, szépen, hibátlanul, viszonylag gyorsan, tehát jól termeltem. Darabbérben dolgoztam. 5 év alatt kikészítettek. Dohányoztak, és a főnök csak nem hagyta abba velem a kekeckedést, pedig százszor megkértem rá. Mindíg értelmesen, intelligensen válaszoltam, nem beszéltem butaságokat. Az egyik kolléga egy idős ember volt, aki verte az asztalt napi 4 konyakot ivott szívgyógyszerre, és HE, MÉ, MÁ? MÚ szinten volt, és szídta a fiatalokat. Bűntelen, egészséges, tisztességes ember voltam. És gyűlölt. A munkám is teljesen jó volt, szombaton is bementem, ha kellett. Nemrég részegen leesett egy háztetőről. Meghalt.
Gondoltam, nem lesz ez így jó, ha ezen a szinten maradok, így munka mellett leérettségiztem ifjúsági tagozaton. Pár ember volt csak, aki iskola mellett dolgozott. A suliban kiszúrt magának az osztályfőnöknőm, aki 3-4 évvel volt idősebb nálam, hogy minek dolgozom, meg hogy jó ruháim vannak. Uganolyan kínai pulóverben, meg hátizsákban jártam mint a többiek. Megnézem az osztályképet, és ugyanúgy nézek ki rajta, mint az osztálytársaim. A munkahelyemen, meg nem tetszett nekik, hogy gimnáziumba járok, hiszen van egy szakmám, akkor meg ugyan miért? Mindenbe belekötöttek, bármiről beszéltem, aztán elhallgattam. Iszonyú sületlenségeket beszélt a főnököm. Nem írom le, mert nevetséges, és irritáló amiket mondott. A végén már azt is titkoltam, hogy főiskolai előkészítőre járok. '94-ben édesapám megbetegedett, édesanyám munkanélkülivé vált, a barátnőm meg elhagyott, akivel az iskolában ismerkedtem meg, mert elmondtam neki, hogy apu megbetegedett. Úgy elhajtott magától egy hatalmas jelenettel hogy csak na. Átmentem a nagyszüleimhez, hogy segítsenek. Nem pénzzel, csak valahogyan. Elhajtottak.
Alig tudtam éjszaka elaludni, loptak tőlünk. Az utcán parkoló százéves kombi autónkból kiszerelték a lámpát. Többször. Ellopták a kerékpáromat, az volt az álmom gyerekkorom óta. Két hetes sem volt. A kistesómat megtalálták a környéken rossz kölkök, őt is védenem kellett. Árokba borultam kocsival, fékezéskor keresztbeálltam, le volt húzva egy cső a kocsi fékjéről egyik oldalt.
A hasam elkezdett fájni, meg a hátam. Ez olyan IBS szerű tünet. Allergiám is kialakult, éjszakai köhögésekkel.
Elkezdtem futni, hogy legyőzzem a feszültséget. Meg konditerembe járni.  Elkezdett alakulni a dolog, a sport nyugtatott.  Amikor végeztem a sulival, egyre többet, és keményebben sportoltam, az allergiám elmúlt. Munkahelyet váltottam, és furcsa alakok jelentek meg körülöttem. Volt amelyik lopott a munkahelyen, volt amelyik cigivel kínálgatott, volt amelyik illegális dologgal. Nem térek ki rá.
Szépen elkezdetem munkahelyről munkahelyre menni, de mindíg megtaláltak valami szemétséggel. Soha nem akadtam ki. A sport segített. Mellette fősuliba kezdtem.
Aztán elkezdtek durvulni a dolgok. A kocsit mindíg piszkálták az utcán. Volt olyan szilveszter, ahol nyilvános szórakozóhelyen az italomba kevertek valamilyen drogot. Nagyon rosszul lettem.
Onnantól kényszeresen edzettem.
Volt, hogy robogóval szabályosan közlekedve leszorítottak az útról, volt hogy tesómat védve, akire rátámadtak, szétrugták a hátamat, egyik csigolyám megrepedt, volt, hogy szintén tesómat védve ilyen helyzetben eltört a bokám. Volt, hogy autóval leszorítottak az útról, és szablyával megkergettek. Közben a sok munkahely.
Közben otthon eldurvult a helyzet, a tesóm miután visszajött a katonaságtól elkezdett terrorizálni. A kistesó szépen felnőtt. Elmentünk a kocsimmal egy autós találkozóra, ahol közölte, hogy ez az autóü közös. Érthetetlen.
Apám egyre furcsábban viselkedett, kértem segítsen, mert a tesó egyre durvább. De nem, nem... volt a válasz. Kértem anyukámat, de ő is egyre furcsább lett. Például wc-én ülve dörömbölt rám kiabálva: UGYE NEM AKARSZ ÖNGYILKOS LENNI!!?? Lementem a pincébe, pakolászni, a tesóm utánam jött ordítani.
Az utolsó munkahelyemen nagyon kifogtam. Piszkálták a biciklimet, a számítógépemet. De nem beszéltem. Szabadságom alatt helyetesítéskor felvettek a nevemre a munkát, de nem csinálták meg. Na akkor már szóltam. Mintha a falhoz beszéltem volna. Mindenki undorral nézett rám.
Már látták az arcomon, hogy valami nincs rendben, de nem beszéltem. Pontosan, szépen megcsináltam a munkámat, de senkit nem érdekelt. Viszont olyan dolgokat tudott rólam a fönököm, amiket tőlem nem tudhatott meg.
Az irodában a kisfőnök elkezdett mentális betegekről beszélni, közben célozgatott rám. Meg cigányokról, meg öngyilkosokról, meg gyilkosságokról, meg hogy kit mikor lőne agyon, meg elkezdett törni zúzni körülöttem, meg olyeneket mondott, hogy szabaduljak meg a démonaimtól. Semmilyen démonjaim nincsenek.  Meg ilyenekkel: Hogy neked több életed van, meg ez egy program. E-mailen mobbingolt. (A pszichoterror egy formája.) A felesége mentális betegekkel foglalkozik. Egy rohadt mukkot nem szóltam, csak a munkámat csináltam, és elkezdőtött a fejem felett a keverés. Jól vagy? Jól vagy? Jól vagy? A kisfőnök a titkárnőt nagyon a befolyása alá hajtotta. Teljes mértékben beleszólt a magánéletébe. Aztán a kisfőnök irányított titkárnőjének öngyilkos lett a vőlegénye.
A tesóm elkezdte széttúrni, majd használni a holmiaimat. Részemről mindíg rend, és tisztaság  volt a szobában. A baráti körömet is elkezdte szétzúzni, és egyre gusztustalanabb dolgai lettek. Ezeket nem írom le, mert nem emberi.  Nem értem, mert normális voltam vele, úgymond én neveltem '94 óta. De gyűlöl. Felörőlte minden energiámat.
Otthon nem beszéltem a munkahelyi dolgokról mélyen soha. Munkahelyen az otthoni dolgokról mélyen soha. A baráti körben is kerültem mindkét témát. Soha nem voltam negatív.
A szüleim már nagyon költözni szerettek volna, úgy, ahogyan a nagyszülőkkel megbeszélték, nagyszülői segítséggel, apám rengeteget foglalkozott velük, talán többet mint velünk, de a nagypapám beintett. Hitelt vettünk fel.
Ekkor a kisfőnök titkárnője kihívott ebédelni, amire azonnal nemet mondtam. De próbálkozott. Gondoltam nem vagyok én olyan rossz ember, mint aminek ők néznek, kimegyek vele. Nem nézett a szemembe,  remegett. A kisfőnök a munkahelyen úgyszintén. Keze lába remegett. Na jó, én ezt hagyom, nem kell ilyen baj, gondoltam, de erre a kollégámmal próbálkozott. Össze is jöttek.
Aztán összedölt mindent. Egy pillanatnyi rossz gondolat, és kiborultam. Az ugrott be, hogy az én szeretett testvérem mit művelt nyaraláskor a szálláson. Kiborultam.
Aztán mindenki ellenem fordult. A titkárnő, a behálózott kolléga, a kisfőnök, közben a gyerekkori barátom is, a nagyobbik főnök, a másik főnök, apám meg elhúzta a csíkot, és nem úgy ahogyan megbeszéltük. Mondtam neki, hogy most kivagyok, most segíts. Aztmondta menjek el dokihoz.
Ráadásul elkezdődött a társasházfelújítás is, ahol pár lakó idege kikészült a herce hurcától.
A dokival odáig jutottunk, hogy két év alatt apám segítségével kórházi pszichiátriára dugtak be. Úgytörtént, hogy egyszercsak megjelent a rendelésen apám, bementem a dokihoz, apámat behívta, jelenet csináltak, és aztmondta vagy bemegyek önként, vagy bevisznek. Se balhé nem volt, se idegeskedés részemről, részükről igen.
A kórházban jó szar gyógyszert írtak fel még pluszban, nem éreztem szükségesnek, hogy más gyógyszert még felírjanak pluszban, abba is hagytam, és recsegett ropogott is utána tőle a fejem. A személyzet betegebb volt nálam. A nővérke mosolyogva vett el tőlem mindent. Ahogy ott bánnak az elesetekkel az embertelen.
Összedőlt minden. Egyre szarabbul vagyok, a tesóm terrorizál, apám huga is megjelent a színen akit évek óta nem láttam, de egy tragédia az élete, kapásból volt pár keresetlen szava hozzám. A volt férje már másik városba menekült előle, három gyerekét hagyta itt. Vállalkozása befuccsolt, tönkretették. Apám családja egyszerűen gonosz. Apám aztmondja kisakkozott engem. Szuper. Ha időben szól, hogy takarodjak el a környezetéből, akkor még fiatalon elmentem volna. Végignézte amíg kikészülök.
A doktor egyre lekezelőbb velem, pedig normálisan kommunikálok vele. A keresztrendelésű doktornő úgyszintén tojik rám. A munkahelyemről kirúgtak, karácsonykor, úgy, hogy hitel van a nevemen, azzal a fennhanggal, hogy nem kellenek ide betegek. A munkahelyi statisztikám példás volt. 1200 számítógép hibaelhárítása volt a feladatom. Egész nap jöttem mentem. Jó volt, szerettek a felhasználók. Visszavettek. Persze már nem ugyanabba a munkakörbe. A munkahelyemen egyre anarchikusabb viszonyok alakulnak ki, vezető beosztásúak jönnek mennek. Nem egyszerű a helyzet, nem hétköznapi munkahely. Sajnos rászoktam bent a dohányzásra. Én, a sportember.
Volt időm gondolkodni, visszagondolva a dolgaimat úgyhiszem autista vagyok, de gyógyszer nélkül teljes életet tudtam élni. Valószínűleg látták az arcomon, hogy autista vagyok, bármennyire normálisan viselkedtem.
Nemrég éjszaka majdnem megfulladtam. Szívem szúrt, melkasomon nyomás, nem kaptam levegőt, bal karom lezsibbadt, és nem tudtam felülni. Reggel irány a kórház, kardiológia. Szívrohamszerű tünet. Apám egyből a pszichiátriára vitt. Végül szerencsére kardiológia lett belőle. Viszont semmit nem mutatott ki az EKG.
Szeretnék valamilyen segítséget kérni, de már nincs kedvem új helyre beilleszkedni, egyszerűen elegem van a hazugságokból, és keverésekből. Én voltam az, akire lehetett számítani egy csomó dologban, de most én szorulok segítségre.
Gondolkodom rajta, hogy a gyógyszert le kéne cserélni, de az vele a baj, hogy este szedem, és mostmár csak azzal tudok aludni. Borzasztó. Este kikapcs, reggel bekapcs. A fejem ébredéskor sípol, napközben néha nyom, szúr.  A dokinak elmondtam mit érzek, olyanokat mond, hogy mindenkinek fáj a feje, front van. Persze.. Nehogy már én körülírjam, és megállapítsam hogy mi a bajom..
34 éves vagyok, és egy roncs. Alig tudom magamat bevonszolni a munkahelyre. Tesómmal lakom, de így hogy "megbetegedtem" nem normális a viszony köztünk, már nem tűröm a kibaszásait.
Nemrég temettünk el egy családtagot, tornacipőben jött el a temetésére, és vigyorgot. A munkahelyemen szintén a képembe vigyorog a kisfőnök, aki egy pszichopata. Belenézek a tükörbe, és borzasztóan nézek ki. Elkezdtem megint sportolni, de már nem bírják az ízűleteim. Szóval sürgős segítségre van szükségem, nem tudom már mifélére, viszont nem szeretnék semmilyen szövetségbe beiratkozni, kicsit elegem van már a "klubbolásból".., és attól is tartok, hogy van valaki, aki a hátam mögött keveri a dolgokat, mert ennyi, és főleg ilyen sérelem nem ér akárkit az életben.
Talán nagypapámnak, akinek a családnevét viselem van egy olyan ellensége aki most befolyásos ember. Talán aktám van. Szóval baj van. Egyszerűen már kedvem nincsen társaságba menni, a munkahelyemre alig tudom bevonszolni magamat, borzasztóan alszom. Előtte egy életvidám aktív fickó voltam, mindenkinek segítettem, most meg egy roncs.

Mindenkinek reményteli, boldog új évet kíván:

Alajos

Kedves Kcsilla!
Kérem, írja meg e-mail címét, hogy részletesen válaszolhassak kérdésére!
Üdvözli:
Alajos
this is my email linkkocsis.alajos.t-online.hu

Kedves Kcsilla!

Az én fiam már 4. osztályos, tehát már van néhány éves tapasztalatom a sulival kapcsolatban.Ő normál általános iskolába kislétszámú (de nem fejlesztő vagy speciális) osztályba jár. Ő is okos, jó tanuló, de természetesen vannak gondok így is. Szerintem a lényeg, hogy a tanító néni nyitott legyen a problémára és merje vállalni az ezzel járó plusz munkát. A gyereknek szerintem legjobb, ha normális emberek között van, mert végeredményben ezekhez kell szocializálódnia. Sajnos a "normális" gyerekek csúfolják, kinevetik a másságot, és sokszor nyilván nagyon idegesítenek egy autistát, ugyanakkor tudnak kedvesek, segítőkészek is lenni. Pont, mint a felnőttek. Nekünk bejött és  a gyerek nagyon szépen fejlődik. Persze minden eset egyedi, így aztán nem is lehet igazán jó tanácsot adni.
Üdv: almaszirom